Revolution fanzine 2003

Jelenlegi felállás:
Krasznahorkai László-ének, gitárok,vokálok
Mándli István-gitárok
Mák Gergely- basszusgitár
Varga Sándor-dobok

A zenekar 1998 tavaszán alakult, saját meghatározásuk szerint darkwave stílust képviselnek.
Diszkográfia: 1998-ban megjelent egy 3 számos demo, majd 1999-ben egy újabb 3 számos demo, ezután következett a Kinyíló égbolt 2000-ben és nemrégiben jelent meg a Mikor fáj az élet című albumuk.



Egy kellemes hangulatú kiskocsmában faggattam Mándli Istvánt a Holt Költök Társasága "szóvivő" emberét.

- Mi a véleményed a médiasztárságról? Ki adja el magát és mennyire? Korábban említetted, hogy te is annak örülsz, hogy nem szerződtetek le egyik nagy kiadónál sem, nem vagytok nyomás alatt. Valamilyen szinten azért biztos ti is vágytok a sikerre, elismerésre, nem?
- Persze, hogyha valaki elkezd emberek előtt szerepelni, lehet az akár dj., riporter, vagy zenész akkor biztos, hogy vágyik az elismerésre. A zenészeknél főleg így van. Aki egyszer elkezd zenélni, koncertezni az valahol belül sikeres szeretne lenni.

- Arra lennék kíváncsi, hogy ez hogy fér össze azzal, hogy nem akartok beállni a sorba, de azért legbelül magától értetődően ti is vágytok az elismerésre?
- Az elismerés és a médiasztárság között nagyon nagy különbség van. Nekünk az is elismerés, ha mondjuk csak 5-10 visszatérő koncertlátogatót látunk, aki nem azért jön el mert a barátunk, hanem csak azért, mert szereti a zenénket.

- Tehát te azt mondod, hogy nektek nem a mennyiség, hanem a minőség számít? Nem az a lényeg, hogy legyen kétezer ember, hanem mondjuk csak tíz, de az olyan legyen, hogy a zenétek vonzza?
- Mindig nagyon örülünk, ha sokan vannak és az ismerősöknek is, ha lejönnek minél többen, de az igazi elismerést mégis azok a vadidegen emberek jelentik, akik megnézik a koncertet és lejönnek máskor is, mert tetszik nekik a zenénk. Mindnyájunknak fontos a siker, csak nem mindegy, hogy milyen áron. Minden embernek bele kell nézni reggel a tükörbe és egyáltalán nem mindegy, hogy mit lát ott. A szakmai pozitív visszajelzések is elismerést jelentenek, amiket újságíróktól, kritikusoktól, és zenészektől kapunk. Ezek is nagyon fontosak. Azt vettük észre, hogy sok zenekar szívesen játszik velünk kisebbek és nagyobbak is. Valahol ez is egy nagyon nagy elismerés, még akkor is, ha nem a szakmának csinálja az ember a zenét, hanem magának és a közönségnek. Volt egy demonk, aztán jött a Kinyíló égbolt, és a Mikor fáj az élet c. albumunk, amikről jó kritikákat írtak neves szaklapok is, ami szintén egy nagy elismerés volt számunkra.

- Mi volt ezek közül, ami talán a legemlékezetesebb volt számodra?
- Például amikor megjelent a Metal Hammerben a Kinyíló égbolt lemezkritikája, pont a Cure: Bloodflowers lemezkritikájával szembe lévő oldalon volt és ugyanúgy 8 pontra értékelték, mint a Cure-t, ami nekem egy nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen elismert és általam is becsült zenekar ugyanannyi pontot kapott az értékelésben, mint mi, persze biztos nem azonos mércével mérték, de nagyon jól esett.

- Mennyire nehéz szerinted befutni ma Magyarországon egy olyan zenekarnak, aki rétegzenét játszik, és nem áll mögötte óriási propaganda? Mik a lehetőségek? Mennyire nehéz ezt kezelni? Mennyire nehéz bejutni bizonyos körökbe? Mi az, ami miatt egyes zenekarok befutnak, holott lehet, hogy nem annyira értékesek, mint mondjuk azok a zenekarok, akik szívből csinálják és nem adják el magukat?
- Szerintem ezt Te is tudod. Nagyon nehéz. Rengeteg utánajárás, kilincselés. Minél több energia ráfordításával kapcsolatokat kell kiépíteni, és akkor el lehet jutni egy szintig. Amikor készen lett a 6 számos demonk, elkezdtük szórni klubokban, zenekaroknál, ahol és akikkel szerettünk volna játszani. Ezután elkezdtünk koncertezni. A fesztiválokra sokkal nehezebb volt bekerülni, oda már komoly ismeretségek kellenek. Nekünk szerencsék volt, ahogy megismertek minket nagyobb zenekarok, akikkel együtt felléptünk, úgy alakult ki a kapcsolatrendszerünk is. Ha egy zenekarnak sikerül eljutni a fesztiválokra, akkor elméletileg már minden évben megvan ott a helye.

- Van-e menedzseretek, vagy aki segít nektek a szervezésben?
- Így kimondottan nincs. Mindent magunk intézünk, amibe nagy segítségünkre van a barátnőm Katica.

- Nagyon sok fesztiválon játszotok most már rendszeresen. Jobban szerettek fesztiválokon játszani, vagy a kis klubok is ugyanolyan élményt nyújtanak? Melyik a kedvenced fesztiválod?
- Egyformán szeretjük mindkettőt. A kis kluboknak meg van a maga hangulata, a fesztiválok meg azért jók, mert szélesebb körhöz jut el az ember és nem csak a fővárosi közönség, hanem a vidéki zenehallgató emberek is jelen vannak szép számmal egy ilyen rendezvényen. Egyelőre különböző technikai okokból nehézkes nekünk a vidéki koncertezés, ezért ritkán tudunk a Budapesten kívüliekhez is szólni. A darkwave stílusnak valljuk be őszintén, hogy elég kis, jó esetben is 1-200 fős koncertlátogató közönsége van itt Budapesten, akik rendszeresen járnak koncertekre. Ilyen szempontból nagyon fontosak a fesztiválok. Számomra a Tokaj-hegyaljai fesztivál viszi a pálmát minden téren.

- Szerinted miért ragasztják rátok egyesek, hogy hasonlítotok a Nulladik Változatra?
- Talán azért, mert hasonló a zenénk hangulata. Maga a zene szerintem annyira nem hasonlít.

- Azt mondják, az énekes énekstílusa az, ami a Nulladik Változatra emlékeztet. Te hogy véled ezt?
- Nyílván lehet benne valami. Laci hallgatott régen Nulladikot, de nem hinném, hogy ezért lenne. Mi például nem is igazán ismertük előtte a zenekart. Úgy vélem, azért lehet hasonló az énekstílusa, mert azonosak a gyökerek. Mindketten a Joy Divison, Cure vonalról indultak, azt hallgatták, óhatatlanul is hasonlóság alakulhatott ki.

- Mi az, amit kiemelnél a zenétekből?
- Nem használunk sablonokat, kliséket, talán ebben áll a zenekar egyénisége. Szeretünk változatos, érdekes ritmusokat használni, ezért a dobosunkat gyakran dicsérik is.

- Szoktatok játszani feldolgozásokat?
- Nem. Nem szoktunk.

- Elvből vagy valamilyen más okból nem?
- Kezdetben elvből, mert úgy gondoljuk, hogy feldolgozásokkal nagyon könnyű sikereket elérni. Ha például az első koncertektől kezdve játszottunk volna, teszem azt Cure nótákat – mintahogy azt jó néhány zenekar meg is tette – biztos, hogy jobban ismernének minket. Csak az a szomorú ebben, hogy a zenekarok saját számait nem is nézik, hanem a feldolgozott slágereket követelik. Ne azért jöjjenek el a koncertjeinkre, mert játszunk feldolgozásokat, hanem a saját zenénk miatt.

- Szerinted egy feldolgozás szentségtörés vagy tiszteletadás?
- Aki benne van a zenei életben, az tudja, hogy a zenekarok többsége azért játszik feldolgozást, mert így könnyebben tudják elfogadtatni magukat. Ha egy zenekar túl sok feldolgozást játszik azt nem tartom jónak, de ha jól, és mértékkel csinálja akkor miért ne játszhatna. A közeljövőben mi is tervezzük, hogy esetleg kis klubokban a törzsközönségünknek mintegy meglepetésképpen eljátszunk majd valami feldolgozást.
Természetesen a feldolgozás kiválasztásakor, csak olyan előadó jöhet szóba, akinek a munkásságát tiszteli a zenekar.

- Milyen zenekarokban zenéltetek ezelőtt?
- Laci, az énekesünk több darkwave csapatban is játszott Kazincbarcikán. Sanyával mi gyerekkori barátok vagyunk és kb. 14 éve zenélünk együtt. Atus, a volt bőgősünk rengeteg csapatban játszott, ő egy igazi örömzenész. Gergő az új bőgősünk viszont még nem játszott semmilyen zenekarban, úgymond mi vettük el a „szüzességét”.

- Hogyan történt a nemrégiben lezajlott tagváltás és miért?
- Atus nagyon szeret zenélni, de nem szereti a kötelezettségeket. Most 4 év után eljutott odáig, hogy szeretne továbblépni, mást csinálni. Ezt már tavasszal említette, de azt mondta, hogy addig, amíg szükség van rá, marad, és a már lekötött fellépéseket végigjátszotta velünk. Gergő, az új tag pedig kollégám volt, onnan ismertem és tudtam róla, hogy tanult zenélni. Lejött egy-két próbánkra és zenélgettünk vele, bevált.
Így Atus végleg elköszönt, de a mai napig lejár néha próbákra, ha úgy támad kedve.

- Hogy zajlik nálatok egy próba? Céltudatosan mentek le zenélni? Hogyan írjátok a dalokat?
- Mi soha nem zenéltünk céltudatosan. Lemegyünk, zenélgetünk, és csak jön magától minden. Jó hangulatúak ezek a próbák, a zenélés mellett rengeteget beszélgetünk. A számok írása vagy úgy működik, hogy otthon valakinek eszébe jut valami, azt megmutatja, és ha rá tudunk mindannyian hangolódni, akkor abból nóta lesz, vagy úgy, hogyha az improvizálások során megtetszik egy ötlet, akkor azt megtartjuk és kidolgozzuk.

- A szövegeket az énekes írja. Mennyire tudtok azonosulni ezekkel?
- Egy énekes magáénak kell, hogy érezze a szövegeket, ami úgy működik a legjobban, ha ő írja meg őket.
Így hiteles. Pont ezért nem is szólunk bele, ezek az ő pillanatnyi gondolatait, érzéseit tükrözik. Mi nem csak egy projekt vagyunk, hanem nagyon jó barátok is, és ezért tudunk vele azonosulni.

- Minek a hatására kezdtél el zenélni, mi vagy ki volt az, aki inspirált?
- Abban az időben Cure-t meg Depeche Mode –ot hallgattunk. Az egyik srácnak volt egy gitárja és próbálgattuk eljátszani a nótákat. Igazából hatásról csak akkor lehet beszélni, amikor már az ember megtanul zenélni, és el is tudja játszani amit akar. Nálam ilyen talán a New Model Army volt.

- Mesélnél nekem arról, hogy vettétek fel a két albumotokat?
- A „Kinyíló égbolt” abszolút önerőből készült szerzői kiadásban és a zenekar terjesztette. Szerencsések voltunk, mert az összes példány elfogyott. A „Mikor fáj az élet” felvétele saját erőből készült, de már a Nail Records gondozásában került terjesztésre.

- Hogyan értékeled a zenekar fejlődését? Mi az amiben változott az új album az előzőhöz képest?
- Igazából én nem érzek túlzott változást, talán egy picit nyersebb lett és dinamikusabb, erre valahol törekedtünk is. Hangzásában nem sok változás van, a zenekar már az első albumnál megtalálta azt a hangzást, amit igazán magáénak érez.

- Melyik a szívedcsücske?
- Talán majd a harmadik album lesz:). Nem tudom. Vannak dolgok, amik az újban és vannak, amik a régiben tetszenek jobban, de mindkettőt egyformán nagyon szeretem, és büszke vagyok rájuk.

- Van-e a zenekarnak Ars Poetica-ja?
- Hát…a Repülj dalom c. nótánkat a Laci kinevezte programdalnak, mert arról szól, hogy a zenénk minél több emberhez eljusson és megszeressék. Talán ez; igazából ezen még nem gondolkodtunk.

- Tervek?
- Szeretnénk új albumot. Születtek már új nóták, de még nem fogjuk játszani őket, mert ki kell forrniuk. Ahhoz, hogy egy új lemez anyaga összeálljon szerintem minimum másfél év kell, hogy kidolgozott és ne összecsapott legyen. Folyamatosan koncertezünk és próbálunk minél több vidéki helyszínre is eljutni. Nyáron pedig szeretnénk minél több fesztiválon játszani.

Sok mindenről faggattam még Tevi-t, de terjedelmünk rövidsége nem enged bővebb beszámolót. Élmény volt az interjú, kellemes volt a beszélgetés, és ezúton köszönöm neki, hogy ez így létrejöhetett.

Serial Killer