MESSZE INNEN

Most hogy itt vagy Többé nem engedlek el Amikor itt hagytál Mindig ájultan hevertem Nélküled nem élek Félelem nélkül Mi értem jön És szinte megöl

Vigyél el Vigyél el kérlek Mindegy hogy hová Csak messze Messze innen

Veled minden olyan könnyű Mint a szél Elmúlik minden fájó görcs Amit az élet a szívembe üt Kérlek szoríts magadhoz Hagyjunk itt mindent Csendesen távozzunk Elmúlik minden fájdalmunk

NINCSEN MÁR REMÉNY

Nincsen már remény arra hogy Elfelejtsd majd azt a napot Amely gyötör egyre csak Amely a szívedbe mar

Váratlan pillanatokban Felsejlik és agyadba robban Agyad zugaiban lapul Míg lassan föléd tornyosul

Nincsen már remény arra hogy Elfelejtsd majd azt a napot Mikor nevetsz önfeledten Megjelenik lassan egyszerre És elkezd húzni lefelé Beléd kapaszkodik és tép

Hiába minden igyekezet Hiába küzdesz keservesen Nem győzheted le őt Módszeresen gyötör és öl

TUDOM, HOGY ANGYAL VAGY

Magányos sétáim alatt láttalak A napfény körbefonta az alakodat Aranysárga ragyogás voltál Díszlet volt csupán az egész külvilág

Nem láthattál meg a fák mögött Nem tudhattad hogy iszonyú vágy gyötör Annyira szeretnélek megcsókolni Puha nyakadra messziről csókot dobni

Tudom hogy angyal vagy Az égben leltél otthonra Csillagok a lámpásaid Felhők baldachinos ágyaid

És ahogy lábad előtt leterül a fény Az ég alatt minden szerelmes volt Beléd Csókold be sebeimet Emelj fel magyadhoz,emelj fel!

EGY SZAKADÉK MÉLYÉN FEKSZEM

Egy szakadék mélyén fekszem Fenntartott hely a gyengéknek Fölöttem dübörög az élet Rohanó és olyan felszínes

Erőszakos és kíméletlen Sortűz végez a lelkeddel Bukdácsolva sajnos nem lehet Vetélytársad gyorsan eltemet

Állj ellent a kísértésnek Maradj tiszta,maradj ember Hirdetném szívesen neked Ha nem lennék magam is beteg

Mit tegyek ha nem bírom már Tülekedni az asztalnál Markolatig döfni a kést Oda ahol a legjobban ég

Ahol tompán lüktet a seb Összenyomni az ereket Öklendezni a szenny láttán Látom Istent magában áll

A TENGER

Milyen szép a naplemente Amit látok minden este Olyan csodás a tenger Amiről álmodom minden éjjel A naplementét ma is láttam A kedvesem nem találtam Nem találtam nem találtam Semmi sem maradt utána

A tenger talán elmossa bánatom Ha habjai elnyelnek eljön végre Megváltó halálom

ELVESZETT ÁLMOK

Hát itt vagyunk újra ketten És elvetél most már minden Ami eddig szíven talált Ami eddig annyira fájt Olyan furcsák a szemeid Bennem más embert keresik Aki már meghalt régen Aki már meghalt régen hey

Elveszett álmaim hey hey Elveszett azokat keresem

Szemed tágra nyílva figyel Érzem valami meghalt benned Tudod az élet legyőzött Körülmények azok döntők Bár én még szívesen mennék És szívesen visszavágnék Hogyha kell hát repülnék Szerelmedért szerelmedért hey

ITT ÁLL ELŐTTEM

Itt áll előttem Kezét nyújtja Ajkam megrándul Zavaromban Néz rám és Elakad a szavam Nem tudom hogy Mit is csináljak

Mert itt áll hát velem szemben És látom hogy nem ismer meg

Rongyos kabátja Alatt dobog Az a szív Ami még egykoron Remélt magának Csak éppen annyit Ami az embert megilleti

Most itt áll hát velem szemben Kezeit nyújtja remegve

Mindent oda adok neki Ami nálam akad ma itt Nem ismer meg jobb is ez így Csak ne nyújtaná a kezeit

A KÉPZELET SZÜLTE

A képzelet szülte és életre kel talán Közelít felém és érzem hogy mellbe vág Még nem tudom pontosan mit akar mondani De érzem hogy lassan belém költözik

A képzelet szülte A képzelet szülte A képzelet szülte

Nem múlik el egyetlen óra sem Hogy ne érezném micsoda erő ez Ami így dolgozik a lelkemben szüntelen És minden bajom az élvezetbe vesz

Nem tudom álom-e,nem tudom valóság De dolgozik bennem és örökre megtalál Kiváló érzékekkel és időben támadott El tovább bennem és én is tovább adom

A képzelet szülte a képzelet szülte A képzelet szülte

A MEGSZAKADT SZÍV

A szívem megszakadt-de él Most majd megfizetek mindenért Több sebemből patakokban vér Örökké csak hitegettél Örökké csak hitegettél

Kajánul az arcomba röhögsz Nem tudom mi volt bennünk közös Szerelemből hogy lett gyűlölet Két kezemmel fojtanálak meg

Az életemet adtam oda Kifacsarva dobtad vissza Az örökös gyanakvást mélyen Te ültetted el bennem

Érzelmileg kopár vagyok rég Azóta hogy úgy elmentél Megérdemelem azt hogy szenvedjak Azért mert mindent elhittem

A KINYÍLÓ ÉGBOLT

Senki nem tudja,hogy nagyon unom már Mindazt amit nyújt nekem a világ Mindazt amit nyújt Hiába hív már a csábítás Hiába hív Nem érdekel már bárhogy csinálnám Bárhogy csinálnám

Megszűnt már benem az ami hajtana vinne előre Röpítene a magasba Köröttem démonok ólálkodnak

Valóságos volt mikor megérintette Mikor megérintette Valami erő a lelkemet A lelkemet Tépelődtem és kerestem a megoldást A megoldást De ami értelemmel bír annak vége Halál

Néha kapaszkodnék még ki ebből a pokolból Szememmel keresem a kinyíló égboltot És leborulok remegve szabadulva a gondoktól Keresve azt a hatalmat ami végre elrabol